Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első bejegyzés

2009.09.23

 

 

Valahogy el kéne kezdeni ezt az egész napló dolgot. Annyit tudnotok kell, a könyvet nem ma találtam ki. A könyv már akkor készülőben volt mikor újra megtalált. Ő! A Szerelem. Már megvolt az ötlet, már megvolt egy koncepció, ami persze azonnal változott, hiszen belefeledkeztünk a boldogságba. Én azt hittem soha, de soha nem lesz ez már másként. Azt hittem, hogy negyven év csavargás után végre révbeértem. Boldog voltam végtelenül és új erővel kezdtem bele, mindenbe. A Nagyítá-sokkba is. Ő pedig az elkészült oldalacskákat büszkén mutogatta barátainak, műértőknek, műélvezőknek.

Persze, hogy lassan készült a könyv. Hiszen teljesen átgondoltam az egészet. Az eredeti koncepció megmarad, miszerint a hétköznapokból emelek ki majd pillanatokat és próbálom felnagyítani. Ám azt hiszem a végleges verzió már nem csak ez lesz. Ez egy szerelem – nem a mi szerelmünk az én szerelmem – története lesz, még akkor is ha néha egy női hang is megszólal benne. De az nem az ő hangja, csak egy női hang itt a fejembe. Nem tudhatom ő mit mondana, csak azt én mit mondok azon a hangon.

 

A könyv maga majd talán azért is lesz érdekes, mert időközben a kapcsolatunk megszakadt. Valami nagyon megromlott, ami persze nem ezekre az oldalakra tartozik. / Az író – még az olyan is, mint én – valamit mindig meghagy, de el is hagy a tiszta és valódi igazságból. / Olyannyira megromlott, hogy ma már újra egyedül élek. Boldogság, szerelem; huss! De a könyv ötlete és jó néhány oldala megvan. Nincs más dolgom, mint befejezni. Magam miatt is, és ő miatta is. És talán az olvasók miatt is.

Így változik ugye a koncepció, már nem csak a mindennapokról, nem csak szerelemről szól majd a szöveg. Egy teljesen egész történetről. Csak az a kérdés, hogy mennyire befejezett ez a történet.

 

Itt majd persze olvashattok részleteket és bepillantást fogok engedni a folyamatba ahogy készül, születik a dolog. Persze nem ma, nem ebben a pillanatban, mert ma most még képtelen vagyok oly távolról nézni a dolgokat, hogy hitelesen és olvashatóan legyenek leírva. Ma még szenvedek. Nyalogatom a sebeim, sajnálom magam, üvöltök belül a fájdalomtól és várok. Várom a megfelelő mondatokat, hogy a szövegből, a történetből könyv legyen.

 

Addig pedig, naplózom a gondolataim, a magam és talán mások okulására is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.