Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első nap történetsíró nélkül, helyzetjelentés

2009.10.10

 

A helyzet meglehetősen skrizofén, azt gondolom. Bizonyos történetsíró, barátunk, nincs többé. Eltemette a szerelem, pontosabban a szakítás. Törlődött. De bizonyosan törlődött, bizonyosan ő lett az igazi áldozatna ennek a vakvágányra futott – de lehet, hogy ott is kezdődött – kapcsolatnak?

A tegnap délutánt átbeszélgettem írónő barátnémmel a világhálón keresztül. Mondjuk úgy én meséltem, ő pedig kielemezte a helyzetet. Értékelt, véleményt mondott. A beszélgetés vége felé arra jutottunk, hogy ez a téma annyira jó, hogy meg kéne írni. Mondtam is neki, írd, a sztori ingyen a tiéd. Azt mondta nekem kell. De én hogyan írhatnám meg? Ahhoz kell bizonyos történetsíró is, mondtam neki. Azt hiszem nevetett, mikor ezt a választ elolvasta. Mert jól tudja, hogy nem kell. De legalábbis nem szükségszerű. Meg aztán történetsíró nem tűnik csak úgy el. Képtelenség egyetlen elhatározással semmissé tenni, ahogy képtelenség egyetlen gondolattal, többé nem szeretni valakit, akit évek óta, hittel, reménnyel várt az ember és aki felbukkant, a karjaiba zárt, majd végül kitoloncolt az életéből. Történetsíró az ő gyermeke is. A közös gyermekünk. Meglehet, hogy mára felnőtt, meglehet, hogy önálló életet él, de mégis csak Ő az édesanyja, akire hallgatnia kell(ene), de ez a vásott nem teszi. Makacs, mint az anyja. Ő el akar tűnni. Azt mondom, had menjen.

Én egy darabig még itt maradok. Itt maradok, mert az a beszélgetés elültette a bogarat, hogy az elveszett Nagyítá-sokk kézirat, nem is baj, hogy elveszett. Lehet okkal volt. Tegnap feltúrva összes e-mail fiókjaimat, írásos jegyzeteimet, még az is kiderült, hogy nem is minden veszett el. Töredékek, szemelvények megtalálhatók belőle, ami pedig nincs bájtokban vagy írásban, az itt zakatol a fejemben.

Ahogy itt zakatol az ötlet is, hogy hogyan legyen a dolog átszerkesztve és hogyan legyen a kerettörténet még érdekesebb. Ahol nem egy szimpla szerelmi történetről mesélünk, sokkalta inkább két világ, világnézet csatájáról is. Két menekülésről, akik egymásba, egymáshoz menekülnek, hogy aztán egy meg nem beszélt csalódás után elmeneküljenek egymástól és távolról vonják le és meg azokat a tanulságokat, amiket együtt kellett volna.

Nem azt mondom, hogy erre nem lett volna hajlandóság, mert Ő szerette volna. Én voltam képtelen néhány gondolatomat elmondani neki, mert féltem. Dehogy rettegtem tőle, hogy megsértődik és elhagy. Nos így is az történt, csak most azért, mert nem beszéltük meg.

 

Röviden. A jó hír az, hogy lehet, mégis lesz könyv. A rossz, hogy nekem kell, én írom meg. Ami annyiban nem bizonyos, hogy jót fog tenni neki, hogy míg történetsíró a szerelem ködén keresztül mesélt volna, én bizony nagyon is le fogom írni azokat a visszázságokat, amit a manapság oly divatos ezoterikus tanok, a holisztika rejt magába és, ami két ember közé állhat, ha mindketten nem hisznek benne ugyanolyan szinten. Ha most azt írnám ide, hogy ez olyan mint egy vallás, minden bizonnyal megköveznének a hívők. Ha azt, hogy ez egy menekülés – a vallás is az – kapnék az ezoterikusoktól, a holisztikusoktól.

Azt gondolom, hogy tartsuk tiszteletben mások elmebaját, vallását és a sörét, ezért megpróbálom majd nem úgy megközelíteni a dolgot, hogy az bármely oldalt is negatívan mutassa be összességében, még akkor is ha majd egyesek ezt vagy azt olvasnak ki a gondolatokból.

Megvallom őszintén az Ő által kedvelt és szeretett tanok, bizony nagyon is vonzanak, engem is. Bár a tegnapi beszélgetés óta – ahol is megkérdezték, hogy nem csak szerelemféltésből és megfelelésből akartam, hogy megértsem ezeket a dolgokat – nem vagyok benne teljesen biztos. Sok bizonytalan tényezős ez a történet és ettől teszi érdekessé.

Annál is inkább, mert a Nő valamilyen szinten még a földön jár. Még nem menekült bele teljesen a saját világába. Sőt nem is teheti meg teljesen, mert gyermekei vannak és azok a gyermekek e világon kell éljenek. Persze egyáltalán nem baj, ha megismerkednek a világ különböző tanaival, de egyetlen szülő sem engedheti meg magának, hogy a gyermekétől elvegye a választás lehetőségét. Nem zárhatja be! Semmilyen korban. Ahogy felelőtlenül nem keresheti magának a Párt, miközben jól tudja, hogy régen megtalálta az egyiket a gyermekei apjában, nemrég megtalálta a másikat egy általa generált történetsíróban. De Ő még keres. Az a valóban igazira vágyik. Nem tudom, hogy megtalálja-e valaha, mert ha létezik is, egyáltalán nem bizonyos, hogy útjaik valaha is keresztezik egymást, a megfelelő időben, ahogy az sem biztos, hogy az a másik hajlandó nem tovább menni a saját útján. Hajlandó megállni, körbenézni nála, elfogadni az életét és ahogyan él, majd végtelen hálás szerelemmel élni vele.

Ez a bizonytalan tényező. Annál is inkább, mert ennek a másiknak tökéletesnek kell lennie. Ő az iker. Az Ő ikre. De nem ám a valós valódi iker, mely egy hiteles kép önmagáról. Nem! A kitalált, az elhitt, a remélt, idealizált énképről van itt szó. Arról, amit szinte mindenki dédelget magában, de nem keresi. Arról, akiről azt feltételezzük, hogy vele az élet a valódi harmónia, hiszem azt és akkor fogja akarni, tenni, mondani amit mi.

Az hogy ez mennyire képtelenség vagy nem, nem dolgom megítélni. Egy dolog bizonyos. Jól tudtam, hogy az általam elképzelt szabadság felé egyetlen kiút van és az rajta keresztül vezet. Jól tudtam, tudom – hiszem megtapasztaltam – nagyon is jó nyomon jártam. Valóban megtaláltam én az ikrem, de legalábbis majdnem azt. Azt mondják rá: A duálpáromra leltem. Engem ez ki is elégített volna, hiszen ez a kapcsolat is valódi igaz szerelmen alapszik. Komoly tartópillérei vannak, ugyan azt szeretnénk, ugyanoda akarunk eljutni, csak az utak melyeket használunk némi kép mások.

Ám őt ez már nem elégítette ki. Ő egy „felsőbbrendű” kapcsolatra vágyik és a teljes megtisztulást, a teljes tudást keresi, a szerelemben, a párkapcsolatokban is. Ezért nem mehettem tovább vele. Ezért kell történetsírónak eltűnnie, ezért maradok én egyedül.

 

Azt még nem tudom, hogy így megszületik-e a könyv. Azt sem tudom, hogy mi történik velem a jövőben. Maradjunk annyiban, hogy talán.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.