Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Születésnapodra

2009.10.08

Arra gondoltam, születésnapodra, majd…

Majd veszek valami nagyot

Valami olyat, amit csakis én adhatok

 

Ám elakadtam már az első gondolat után

 Hiszen, mit is adhat, küldhet egy emlék

Ami néha kísérteni pofátlanul visszajár

 

Bizony bizonytalanul csak ezt a pár sort küldöm. Összeszedetlen kifésületlen gondolatok, félve, hogy el sem olvasod, vagy ha igen, majd megharagszol és feldúlva vágod hozzám: Jobb ha kushadok!

Valami lejárt és én is éreztem, jól tudod, ahogy azt is, hogy a gondolatok, nehezen szakadnak ki belőlem. Én a megfelelést éltem és a szerelmet nem féltem. Bíztam magamban, benned bennünk. Bevégeztetett. Mára a nyár is meghalt.

De nem úgy a szerelem, bennem. Az nem törölhető. Könnyek közt elszenvedhető, kínok közt lecsendesíthető, de el nem törölhető. Őszinte üzenet. Erre gondoltam. A tiszta szó nem lehet bántó. Csak remélni tudom, eljutott hozzád. Megkapod.

Minden seb begyógyul, még az is, mely már egyszer felszaggattatott. Jól tudom, az idő majd szépen újra feltesz az emlékpolcra. Talán még üres is a régi megszokott helyed. Csak most több hely kell neked.

Oda teszlek én majd, de úgy, hogy bármikor levehesselek. Mert leveszlek még egyszer, ezt Te is jól tudod. Be kell pótolnunk mindent mi most elmaradott. Be kell pótolnunk egymást, mert amit adtunk és kaptunk csak egy szerepjáték volt.

Dehogy! Pontos és tiszta érzelemjáték volt. Csiszolódtunk, súrlódtunk egymáson. Próbáltunk összeszokni. Most én vádollak téged, te engem, ahelyett, hogy ölelkeznénk egy nagyon titkos helyen, tudod, mindig ott lesz a helyed a testemen.

Annyira jól jönne egy jó kis dal, valami érzelmes mondanivalóval, hogy meglepjelek és engedd újra megfogni a kezed. De. De tudom, már nem tehetem.

Születésnapodra is félve, magamba megyek. Beugrok titkon az ablakon, pillanatokra magam ott hagyom. Csak körbe nézek. Kémlelek. Vajon mi lehet veled. Megállok az ágyad felett.

Nincs virág, sem torta, csókkal, puszival nem gondolok. Félszeg félrehajtott sóhaj: Bocsáss meg és szeress! Végre, kérlek, szeress! Ígérem, jó leszek! Persze ez mind csak egy álom, amiben a magam magánytáncát eljárom.

Éppenséggel, nem is kéne semmit sem mondanom. Önmagam kiadnom. Éppenséggel régen felednem kéne mindent, de nem teszem, mert hiszem, hogy van holnapunk. Ne kérdezd, honnan gondolom, tudod, néha megérzem.

Jól tudom, hogy most gúnyosan nevetsz. Nem hiszed, hogy élhetek valaha is veled. Mert, hogy Te az ikred keresed. A másikat. Csakhogy ő meg sem született veled. Szegény kis egyke leányka, mindig csak bábok babája.

Arra gondolok, most, hogy eljött a születésnapod, otthon veled, mivel leptelek volna meg. Tudod, lehet el is feledem. Most  remegek. Megkapod-e a levelem.

Kedves! Így mondom, mert így érzem. Boldog légy és ne csak ezen a napon. Mindenkoron. Ha nem velem, hát legyen, a lemondás végül is az igazi szerelem…

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.