Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asszony vagy Nő

2009.10.11

Most azonnal felpakolom a családot, mert mehetnékem van. Nem, nem menekülni akarok, csak mehetnékem. Menni. Innen el, valahová. Vezetni, aztán megállni. Ott körbenézni, embereket figyelni. Büszkének lenni rád, ahogy kézen fogva megyünk valami sétányon és a pasik az asszonyaik mellől bámulnak rád, néznek utánad és titkon nagyon is irigykednek, mert rólad sugárzik, hogy nem vagy asszony. Pontosabban ezt hiszik, mert fogalmuk nincs róla, hogy Te asszony vagy, míg az ő általuk kísérgetett nőnemű nem az. Azt hiszik, Te nő vagy, én meg piszok szerencsés, hogy ilyen nőm lehet, akiből sugárzik a szabadság, sugárzik valami más. Sokáig nem is tudtam én sem, mi az. Ma már tudom. Sugárzik belőled a világ. Mert az asszonya körül forog egy férfi világa, ahogy az asszony világa a kiválasztott férfi körül. Ez egy természetes szimbiózis, mit meg kell tudnod találni, hogy boldog légy.
Akik utánad néznek, csak azt látják, hogy színes kendődben, színes ruháidban jössz mellettem, szemeiddel tereled a gyermekeid és szeretsz, tudsz szeretni. Ezt látják. Ezért irigyek. Mert...
Mert az ő asszonyaik, már megszokottá váltak, nem velük vannak, csak mellettük. Fárasztja őket a gyerek, a kávéfőzés, egyáltalán a világ. Persze nem értik, hogy asszonyaik miért vállaltak szerepet ebbe a fáradt, fásult szerepjátékba és miért nem olyanok, mint Te mellettem. Fogalmuk nincs róla, hogy azért, mert mellettük, nem lehetnek asszonyok. Fogalmuk nincs róla, hogy az asszonyi lét jó dolog. Jobb, mint nőnek lenni. Annál is inkább, mert csak nőnek lenni meglehetős strapa. Asszonynak lenni, ha valaki valóban asszonnyá tud válni, akkor az egy boldog állapot. Minden nő titkos vágya, hogy asszony legyen, ám rettegnek tőle mégis, hogy asszonnyá váljanak, azt hiszik, ha már asszonyok, már nem kellenek a kiválasztott férfinak. Az a tévhitük, hogy a kiválasztott férfinak mindig állandóan és csakis a Nő kell. Ostobaság. Az asszony a fontos. A Legfontosabb.
Mert meg tud nyílni. Nem rémiszti sem az anyaság, sem a gyereknevelés, sem a vacsorafőzés, sem a gyerek esti hisztije, sem az üres sörösüvegek visszaváltása, sem a mosatlan, sem a mosnivaló. Semmi. Elfogadja és elfogadtatja veled is, hogy dolgod van mellette. Nem kevés. Ahogy ő és amit tőle kapsz.
El kell fogadd. Cserében adnod kell. Leginkább csak azt, hogy férfi légy, másodsorban kerül sor a szerepjátékokra, amikor törölgetsz, vagy felvállalod a porszívózás iszonyat terhét és a nagyszobánál még csak kívánod azt a sört, a hálónál megnézed, hogy elég hideg-e, de a gyermekszoba láttán vodkáért is sikoltasz magadban. Ez a szereped. Főszerep és jól kell tudnod játszani, hogy a társad, a nőnemű, valóban asszonnyá váljon melletted, hogy ne kelljen lógatni a szemed más nőkön, azon ábrándozva; Vele vajon milyen más lenne.

Most azonnal elindulunk. Meg akarom mutatni az Asszonyom! Mert az Asszonyt meg kel mutatni. A férfiség része az Asszony megmutatása. Büszkén vállalva. Ám nem szabad sem kérkedni, sem színpadi előadást teremteni ebből a mutogatásból. Egy dolog a fontos. Az érzés. A megmutatás önelégült szépsége. Benned. Szó nem lehet róla, hogy kérkedj mekkora macsó vagy, mert a tiéd. Légy alázatos és hálás, mert a tiéd. Tudnod, értened kell; Semmi másod nincs.
Addig él, addig élsz, míg ő a tiéd. Ha hagyod, hogy az Asszonyból újra nő legyen, mindketten belehaltok kicsit. Mindketten vesztesek lesztek, szégyenkeztek és a félelmeitek úrrá lesznek rajtatok. Pedig csak tudnotok kéne; rosszul választottatok. Hitegettétek magatokat, hogy Asszonyod lett, neki egy férfi. Szimpla szeretők voltatok. Hím és nőstény. Minden más csak a világ máza volt köröttetek, de elfogyott. Feléltétek, vagy lepergett, felzabálta a világ. Ám egy valódi Asszonyt és annak a Férfiját, soha de soha nem választja el egymástól semmi. Sem a külvilág, sem a napi monoton fásult önmagát kínzó létezés, mert kívül kell állnotok minden körön. A körök zártak, ám az asszony és a férfi szabad. Szabadnak kell lenniük, hogy elmesélhessék gyermekeiknek, mi a szabadság. Az a szabadság, ami nem ideológiák tankönyvében lakozik, ami nem cserél hitet és hazát, mi nem küzd és harcol létért. Él. Az Asszonyban és a Férfiben. Örökkön

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.