Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Műszak, avagy Béla Béla a zseniális főmegmondó

2010.01.02

        Komolyan mondom, van abban valami ízes, parasztos kültelki báj, ahogy Sokkoló valakit pofán vág. És van még benne intelligencia, elegancia, művészi tudás, hiszen mindig pont oda, mindig a megfelelő erővel, sebészi pontossággal, hogy a páciens egy kis ívű de kecses repülés után valamelyik asztal alól pislogjon, ahhoz szakértelem kell. Azt nem lehet a rutin és az évek tapasztalata nélkül. Mindemellett Sokkoló egyszerű ember. Nem erőssége a gondolkodás a mérlegelés, a problémáit, mit rendszeresen kreál magának, erőből a maga egyszerűségével oldja meg. Ma sem hagyta, a vitát kibontakozni, vagy akár csak elkezdődni.

A Kacskakezű nem is nagyon vitatkozott, hiszen miközben törölgette az orra vérét, és portalanította a ruházatát, gyorsan ráébredt, hogy a kártyában elbánik bárkivel, de erőben azért messze alul marad még egy kifejlett házi macskánál is. Tudomásul vette, hogy nem jött be a jól begyakorolt ász csere, tudomásul vette, hogy ezt a kört elbukta, de a partinak még koránt sincs vége!
- Most mit kell minden kicsinységen lelki vitákat folytatni, mi? – kérdezte Sokkolót, miközben kisfröccsöket rendelt, ezzel is oldva az érezhető feszültséget.
- Megmondtam neked ezerszer, ne okoskodjál a lapokkal, mert úgy jársz, mint ötvenhatban a Sztálin szobor. Megburulsz, Kisfiam. Miért kell neked állandóan csalni? Hülyegyerek! Hát nem mondta neked a mentorod, hogy a jó hamiskártyás néha hagyja nyerni is az áldozatot.
- Te csak ne taníts engem! Én így is sokra vittem. Tegnap a Betliben húszezret húztam, a belvárosi okoskákon.
- A Betli, az más! Ott a kocsmáros a jólfésült agyúak pénzére játszik és a bort sem vizezi. Ne hasonlítsd össze egy stabil kocsmával, ahová rendszeres és állandó úri közönség jár, még ha olykor ez nem túl jól kivehető. Mond meg, hogy a véredben van a csalás, azt elhiszzük fenntartások nélkül, és ha nem vesszük észre, akkor a lét el is teheted, ellenkező esetben jön az ismert nyakas, tudhatnád már!
- Mókusgombóckáim! Minek ez az állandó vita a kocsmába? – szólt bele Jolánka, a matróna a pult mellől – Csak ezt tudjátok, rosszfiúkák, pedig mennyiszer megmondtam már nektek, hogy a vita és az erőszak nem vezet sehová, de ti csak erőltetitek ezeket a gyerekségeket. Szeretet kell, meg szerelem! Az, az igazi élet! Egy jó kis hancurnál, nincs is jobb…
- Jolánka maradjon már! Ez férfidolog, csak nem képzeli, hogy hagyom, hogy ez a kártyabubus megvezessen, ha észreveszem.
- Igaza van a Sokkolónak! Jolánka maga nem kompetens! – csatlakozott a közbeszólókhoz Simlis Frici, a tisztes orrgazda és uzsorás, csak alig titkoltan azért, mert Sokkoló komoly összegekkel tartozott neki, mi ugyan napról napra tisztességtelenül gyarapodott, de jelenleg az asztalon jelentős mennyiségű bankó pihent, minek jó része az ő zsebébe fog vándorolni. Két okból. Ha esetlegesen valamilyen csoda folytán Sokkoló nyerne, akkor el fogja kérni az esedékes részletet, és mindig van egy esedékes részlet. Ellenben ha a Kacskakezű nyerne, aminek komoly esélye van, hiszen kétszer egymás után nem hibázik, és pláne nem szereti, ha pofán vágják, akkor egyességük alapján jár neki negyven százalék, hiszen, mint manager ez őt minden esetben megilleti.

– Tessék hagyni a fiúkat békén! Korán van még a szerelemhez. Uraim! Azt javaslom, egy partiban döntsetek az összegről. – és már varázsolt is elő a zsebéből egy vadonatújnak tűnő paklit. Senki nem mondta ki, de fenntartásokkal fogadták a javaslatot, minekutána Simlis Fricinek köztudottan semmilyen jellemvonása nem volt. Simlis Frici bármire képes, amit az emberi elme hajlandó egyáltalán elképzelni. Így többen nagyesküt tettek volna rá, hogy a vadonat pakli Kacskakezű tulajdonát képzi, szakszerűen preparálva van, és vészhelyzet esetére volt Fricinél elhelyezve.
- Inkább szkanderben nyomjuk le! – javasolta Sokkoló, mert megtanulta az életben, hogy próbálkozni mindig ér. Leszavazták. Patt helyzet alakult ki. A pénzhez senki nem mert hozzányúlni az asztalon, hiszen ki vállalna be egy többhetes intenzív korházi bennfekvést, ismerve a gyógyintézetekben uralkodó helyzetet, nem beszélve az utána következő fizikoterápiás kezelésekről és a gyógytornáról, csupán csak azért, hogy oldódjon már kicsit a hangulat. Ám az összeg felől dönteni kellet, méghozzá záros időn belül, hiszen addig senki innen el nem megy, míg meg nem tudja a végkifejletet, de senki nem is fog semmit rendelni, tudván, hogy a pénz nyertese, komoly kocsmakört fog bemondani. Ez viszont a forgalomra nézve volt elszomorító.

Mondom, többszörös patthelyzet állt elő. A felek ugyan békésen kisfröccsöztek, de szinte érezhető kézzelfogható volt a levegő, azon túl, hogy erre az olcsó, csempészett dohány füstje komolyan rásegített. Bögyös Bözsi unta meg a várakozást és a mosogatást.
- Ha nem tudtok dönteni, akkor kérdezzétek meg Béla Bélát, mi legyen, ha már itt van nekünk, mint főmegmondó. - Az ötlet, tetszést nyert. Simlis Frici beruházott egy sörbe és egy kiskörtébe, Béla Béla elé lökte az asztalára, egy kérdés kíséretében:
- Szerinted?
- Mint kell ezen miákolni annyit, mint a lakótelepi macskák bagzáskor? A megoldás teljesen egyértelmű, itt van előttetek, csak beszűkült az agyatok a létfenntartásra, és az alkoholfogyasztásra.
- A lényegről ugass, nem kell a mellékduma, mert itt öregszünk meg!
- Így is, és ez nem fog változtatni semmin. De! Először is a tisztes és szokásos anyagi természetű honoráriumomat vegyétek ki az összegből és helyezzétek ide az asztalra.
- Szó nem lehet róla! – magasodott fel Sokkoló az asztaltól – Közösen fizessünk! Ki hallott már ilyet? Majd az fizet, akié a pénz lesz!
- Akkor nincs ötletem, sajnálom. Én a nagypolitikához szoktam uraim, ez köztudott. Ott pedig először fizetnek egy tisztes összeget, majd diszkréten és szemérmesen hallgatják az agymenésemet.

 Az összeget kifizették, Béla Béla kiállított egy igazi, eredeti, kamu számlát, mert mindennél fontosabbnak tartotta a számviteli fegyelem betartását, de Sokkoló a pénz átadásakor közölte, hogy ebből még verés is lehet.
- Tehát akkor, most a munkadíjamat kell tisztázni. – közölte Béla Béla.
- Hogy mit? – pattintotta ki Kacskakezű villám gyorsan a fényest, és indult Béla Béla felé. – Mit mondtál? Munkadíjat? Hát kimetszem belőled, azt hiszem, a munkadíjat, mindjárt!
- Felőlem adhatod itt a színházi nagyjelenetet, de a munkadíj az jár. A közvetítésért kérem, jár a munkadíj. Erre szintén komoly példák vannak a nagypolitikában és az ahhoz szervesen kapcsolódó gazdaságban. Arról nem beszélve, hogy az árjegyzékemen is szerepel. A munkadíjat és a honoráriumot pediglen, ne tessék összekeverni. Az egyik a szellememet fizeti meg, meg azt, hogy lealacsonyodom egyáltalán közétek, a másik pedig, a tényleges munkámat. Tudatlanok!
- Nyugalom! – állt a felek közé Simlis Frici – Bélának igaza van! Itt tisztességesen kel eljárni! Nagyon is! Közvetítésért pedig, jár, ami jár. – csak nagyon halkan súgta oda Béla Bélának – A végén, megriszteled velem a hasznot!
- Az megdrágítja. - Suttogta vissza Béla Béla, miközben valaki kiütötte Kacskakezű kezéből a kést, tekintve, hogy ez itt alapvetően egy szolid kispolgári hely, és szó nem lehet róla, hogy ilyen korai időpontban késelés legyen. Rövid alku után elismerték, hogy Béla Béla feladata összetett, és nem egyértelműen és kizárólag csak egy tanácsadásról szól. Javaslatára az asztalon heverő még meglévő összeget megszámolták, forintra. Negyvenháromezer-kettőszázra rúgott. Így az alábbi számla kiállítását hagyták jóvá, némi vita, mindössze három becsületsértés, és két feljelentés kilátásba helyezése után.



 Közvetítés pénzügyekben
alapdíj 1 óra 500 Ft
Szolgáltatási díj 1 óra 1000 Ft
Beszélgetés
alapdíj 1 óra 500 Ft
Hozzászólási átalány 3 hozzászólás 900 Ft tekintve, hogy három egység egy söröm
Tanácsadás
alapdíj 3 (lesz benne ennyi tanács) 900 Ft
Tanácsadás pénzügyekben 1 500 Ft
Felezünk az okosságon 19 000 Ft
egyéb Mert mindig van ilyen 500 Ft
összesen 23 800 Ft
ÁFA 16% javítást adtam, hiszen haverok vagyunk vagy mi? 3 808 Ft
főösszesen 27 608 Ft

Megjegyzés:
A felezünk az okosságon, tételen viták alakultak ki, de az alábbiak szerint tisztáztuk. A teljes összegből a felek kivehették az alapot (100 Ft) valamint az egyszeri minimum tétet ( 100 Ft). Így az összeget összesen 400 Ft-tal csökkentettük. A maradvány, azaz a nyereség összeg: 42 800 Ft melynek fele, jogosan járt volna, tekintve a szolgáltatási árjegyzékemet, de elkerülendő néhány pofont és egy napközbeni késelést, a nyereség összegét az alapmunkadíjak összegével (4 800 Ft) csökkentettük. A nyereség tehát, mit alapul vetünk a számla kiállításánál: 38 000 Ft

A számla kiállítódott Béla Béla felkészültségének és akkurenciájának köszönhetően. Az összeget kifizették, a számlát pedig átvették. Forgatták egy darabig, mint csóró miniszterelnök édesanyja a gázszámlát, majd belenyugodtak. De a kedélyek ettől még felfokozottak maradtak, hiszen a fennmarad összeg sorsa még közel nem dőlt el. Béla Béla a jogosan járó összeget eltette, nyolc forint híján. Azt a nyolc forintot a maradványösszeg mellé helyezte, majd megszólalt.
- Megjegyzem ez így nem teljesen szabályos könyveléstechnikailag, de ezzel a kis kipótlással ponn tizenhatezer, mert nagyvonalú vagyok. Komoly összeg. – merengett el. – És vitathatatlanul dönteni kell. Nézzük csak, bárkit is nevezünk ki nyertesnek, a kötelező kocsmakört ki fogja fizetni, ez evidens. Akkor ezt tegyük meg most azonnal!  

Az eddig csendben várakozó tömeg felsóhajtott, az alkoholisták komolyan tisztelni kezdték Béla Bélát, a csak úgy itt maradottak is megemlékeztek az ember zsenijéről, majd mindenki Bögyös Bözsi elé járult, az őt megillető italért. Sokkoló magába roskadva ült az asztalánál és nem vidította fel az a tálcányi kisfröccs sem, mit elé tettek. Összenézett a Kacskakezűvel majd az előttük heverő egyre apadó összegre néztek. Sokkoló lemondóan mondta:
- Menj, fizesd ki, de hozzál még vagy kettő szíverősítőt, mert ezzel nincs vége.
Miközben Kacskakezű fizetett, többen azt javasolták, hogy nem kell itt folytatni a vitát, közösen igyák el a lóvé maradékát és kész. De nem gondolták teljesen komolyan, hogy ez a járható út. Béla Béla a kezébe vette az asztalon árválkodó tízezrest, mi a számla rendezése valamint a tisztes borravaló megfizetése után maradt.
- Nos Uraim! Erről a szinte elenyésző összegről beszélünk. Ezen vitatkoztatok össze, balga módon. Komolyan hihetetlen! És még arra sem vagytok képesek, hogy eldöntsétek, kié legyen, egyáltalán mi legyen vele. De mert tisztességesen megfizettetek, megmondom a megoldást. Bele kell helyezni egy játékgépbe!
- Inkább igyuk el! – sikítottak fel a megrögzött alkoholisták és remegve nyúltak a poharaik felé. Tudva tudván, hogy a játékgépnek nevezett modernkori varázslat, az összeget rövid idő alatt magáévá teszi, mint Jolánka az est végén kiszemelt partnerét és annak pénztárcáját. De nem volt mit tenni. Ha már megfizették a tanácsot, ha már Béla Béla irányította az eseményeket. Körbeállták a villogó masinát, és szomorúsággal vegyes reményteli arckifejezéssel nézték, ahogy a gép benyeli a pénzt. Sokkoló és Kacskakezű, Simlis Fricit bízták meg, hogy az i-re tegye fel a pontot. Oda sem néztek. Koccintottak egy kisfröccsel. Kacskakezű pedig halkan, hogy senki ne hallja meg, odaszólt barátjának:
- Te, nem játszunk egy partit, szigorúan kis téttel, baráti alapon? – Sokkoló ráemelte a kezét, de meggondolta magát. A poharába révedt, és csak nagysokára szólalt meg.
- Mára már hagyjuk, hogy az életünket kizárólag csak a sors irányítsa.
A sors pedig, a gép és Simlis Frici segedelmével, pörgette a cseresznyéket, a bohócokat, meg a kockákat. Kredit feliratnál egyre kisebb számok jelentek meg, majd jó tíz perc múltán Frici kimondta a végítéletet:
- Chas and game ower, Uraim! Lehet hozzám járulni, kölcsönkérni!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.