Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép 

 

Sarlós Boldogasszony napján születtem, az 1951. esztendőben: e nap attól jeles, hogy a „nehézkes” Máriának - a Jézussal terhes Szűznek - Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását ünnepeljük.

Voltam szép harminc éven át boldog magyar, történelem, olasz szakos tanár, míg el nem jöttek az érbetegségek (szerte a testemben), jött velük sok műtét, aztán leszálékoltak, nyugdíjas semmittevővé váltam, lettem – Arany Jánossal ellentétben – énektanárból éneklő.
Húsz éve különváltan élek feleségemtől (micsoda oximorón ez, ugye?), egyedül.

Két fölnőtt gyermekem van, és egy csoda, tizennégy hónapos Kicsi Unokám, jó barátom: Kamilla.

Névírásomban az előnév az Árya Maitreya Mandala buddhista rendben viselt előnevem, Rendtől kapott nevem. Jelentése: Költészetbarát.
Egyebet is írhatnék, de minek is írnék lelkem fájdalmairól?
Tán ott lesznek írásaimban.
Nevem – ha megszólítana valaki – legyen inkább Gyuri, mintsem György!
Világéletemben csak akkor voltam György, ha valami nagy ostobaságot követtem el; mikor – ritkán – épp nem követtem el ilyesmit, akkor Gyuri voltam. Kérem szépen!
Ja: és sosem szeretnék Gyurka vagy Gyurika lenni!
 

történetsíró:

ama róti! Első találkozásunk tán a Gödörben volt, még egy szépemlékű 7 Torony est kapcsán. Már nem emlékszem de minden bizonnyal a Verő Laci mutatott be egymásnak bennünket. Aztán söröztünk. Az írófélék már csak ilyenek. Söröztünk a Wéber meg dalokat kántált a színpadon, de az is lehet, hogy valaki verset mondott. Lássuk be nem nagyon figyeltünk. Méregettük egymást a sör fölött. A kezdő irodalomkodó és a Tanár. Aztán rendeltünk még egy kört és ráébredtünk ennek a méricskélésnek nincs sok értelme. A tulajdonképpeni mondanivalónk, nem a sörszagú mondatokban vannak elbújtatva, a leírt mondatainkba.
 
Gyuri! Köszönöm, hogy itt vagy.
 

Kavyamitra Maróti György írásai:

Attila elmegy

Tündérmese