Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Short Story

2009.10.17

 

A nő gyíkszerű, de ki nem gyíkszerű manapság. Csupa gyíkkal, sakállal, véregérrel, halál-ízeltlábúval és hasonlókkal van körülvéve az ember. Sehol egy tisztességes bárány - még fekete sem - csak ezek a vandál vadállatok.

 

Menekülőre fogná a dolgot minden jobb érzésű, de nekem itt kell élnem. A Ködfarkas utca húszban. Kettedik emelet tizenkettő. Szoba, konyha, fürdő WC - egyben - és egy háló, hová alig fér el a franciaágy, abból is a kisebb fajta. Negyvenhat négyzetméter az egész. Erkély nincs. Helyette gang. Benne, rajta, hozzánőve Herceghné meg a Lajos úr. Állandóan ölik egymást, mert csak erre a szórakozásra futja a rokkantnyugdíjból. Beszűkültek a gangra. Világot látni a tévé elé ülnek, zarándokolni ott a rádió. Összes jelentősebb felfedezéseiket a sarki kisboltban teszik az állandóan átírt árcédulák közt. Lehagyta őket a társadalom. Elhagyta őket félúton. Nekik így is jó. A félút is megfelel. Úgysem akarnak már sehová se menni. Rég megérkeztek, ráadásul úgy, hogy el sem indultak sehová. Csak sodrásban voltak egy darabig, de aztán egy nagy áradás után megragadtak itt az ártérben és berendezték horror mesevilágukat. Persze nekik szinte-lányregény.

Hogy is van az, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj? Csak amit nem értünk, vagy nem élünk, az baromi fájdalmas. De a Herceghnének meg a Lajos úrnak már mindegy. Mindegy, mint a tizenegy. És különben is, hány Herceghnére és hány Lajos úrra jut egy atomtudós, egy politikus vagy egy író, aki ugye elvileg változtatgatják a világot, sőt egyesek elhiszik, hogy meg is váltják. Na persze, hogy nagyon nagyon-nagyon sokkra. Ha egy atomtudóst elosztjuk a Herceghnékkel vagy a Lajos úrakkal az eredmény számmal alig-alig kifejezhető. Az eredmény inkább csak egy fogalom, mint érték. Így aztán kijelenthetjük, hogy a Herceghnék, a Lajos urak és az atomtudósok nem mérték.  De nem is egy állandó.

Ahogy semmi nem állandó. Csak talán a gang az, az életemben. A gang, a gang, reggel mikor elmegyek a napi kis gyermeteg háborúimba, túlélni, és gang este, mikor érkezem sebesülésektől vérző testel, agyhalottan. A gang adja az óvóhely első biztos bástyáját. Utána meg jön a jól megszokott negyvenhat négyzetméter. Ki veszi egyszer filmre?

 

Mondom a nő gyíkszerű. Az is biztos, hogy friss vedlés. Ül a napon. Minden bizonnyal feltöltődik éppen. Utolsó divat rajta minden. Kezében mobil. Vár valami hallózásra. Előtte kávé, divat-ásványvíz. Tudom, hogy már kinézett, mint potenciális áldozatot. Tudom, hogy már nincs esélyem a menekülésre. Rám fogja vetni magát, és megbeszélni akar. Őt nem korlátozza a korlátoltság. Mindenek felett áll. Még tízöt éve belenyúltak a tutiba. A volt férjével. Az asszonynak maradt a kiadó, a rendezvényszervező cég, meg a belvárosi lakás. A férjnek a szerető, aki időközben elhagyta egy másik leendő volt férj miatt. Így megy ez. Természetes kiválasztódás, vagy mi a franc.  Egyszer már nekem is ki kéne választódnom. Talán még volt férjnek elmennék. Bár elég necces, hogy bérlettel járok, és a bankbetétem végösszege erősen közelít a semmihez, aminek ágán ücsörög kicsi szívem. De nem adom fel. Tegnap este kiszórtam az aprót a konyhaasztalra. Majdnem egy ezres.

A gyíkszerű nő engem vár. Tűzvörös haj, tűzvörös körmök, tűzvörös miniszoknya, tűzvörös körömcipő, bézs blúz. Nem hord melltartót, mióta megcsináltatta a melleit, mert a modern nő megcsináltatott mellek nélkül már ultradepressziós és jelentéktelen. Hatféle diétán van túl és közel tízszer ennyi szeretőn.  Minden izgalmasnak tűnő paliba belekap. Megteheti. Be van függetlenedve. Hozzáért a világhoz, mert hozzá ért a világ. Gondolja és hiszi. Megvásárolta a világ és megvásárolja a világot. Tisztességes szimbiózis. Pénzisten vigyázó szemei előtt köttetik meg minden ügylet. Apostolai pedig precízen szedik be a tizedet, a huszadot, a tizenkettedet, a harmincadot, a negyvened hatodát és így tovább. Mindent, ami beszedhető. Ha hit hű vagy és pontosan szolgálsz, élhetsz. A lázadás, halál. A lázadás öntörvényű és nem tesz jót semmilyen istenképnek. A lázadás személyes és az isteneknek a személytelen tömeggel van dolguk, nem pedig a lázadókkal. De mégis kell a lázadás, mert a lázadás a legjobb árú, ami eladható és lehet érte szedni a tizedet, a huszadot, a … én azért vagyok itt, hogy...

Eladni a lázadásom. Igaz nem vagyok jó üzletember, sem jó színész, viszont víziószerűen hiszem, hogy meg lehet élni a lázadásból. Csak az a kérdés mennyire hagyják. A gyíkszerű nő dönti majd el, hogy mennyire vagyok eladható lázadó. Izgulok, hogy jól lázadok. Mert ha nem, nézhetek más foglalkozás után. Mondjuk, feltaláló leszek és feltalálom az adó-előállító gépet. Meg a nemadózó-előállítót gépet is. Nem értek a feltalálásukhoz, mert sem nem politikus, sem nem közgazda nem vagyok, de majd belejövök. Mások is belejöttek valakik oldalán. Belejövésben jó vagyok. Igen néha jobb vagyok, mint gondolod…

 

A nő gyíkszerű, és már kiszúrta, hogy én az áldozat, lassan megérkezem. Hiába próbáltam félreállni kicsit egy hirdetőoszlop mögé, hogy felmérjem a terepet, a gyíkszemek élesen látnak. Felmérik a terepet. Belátják. A területükön, ha zsákmányállat vagy, csak pillanatnyi gondolat a léted. Persze te is lehetsz gyík valami metamorfózis által, de ahhoz átlényegülés is kell, meg mindenféle csatolások és visszacsatolások átprogramozása. Hagynod kell, hogy a kódokat és a jelszavakat átírják benned. Bele kell nyugodnod a rendszergazdák uralmába. De, csak ha gyík akarsz lenni, vagy gyíkszerű. Ha maradnál zsákmányállat, hagyják. Csak ragadozójuk ne légy. Azt nehezen tolerálják. A gyíkvilág amúgy is kevés ragadozót ismer. El. Inkább elfut, vagy álcázza magát.

Felismert és már integet, hogy biztosan karmai közé kaphasson, hogy tűhegyes fogait belém vájhassa, karmaival bőröm nyúzhassa.

-          Jó napot. Már vártam ezt a találkozást - szól madárhangon. Egy sas-gyík, vagy vöcsök-gyík, esetleg vércse-gyík, még nem tudom.

-          Jó napot. - veszem fel a behódolási pózt, hogy egyáltalán esélyem legyen túlélni ezt a találkozást, bár szemei fénylenek, ajka nedves, testbeszéde vágyvadító. Melleit, picinykét megremegteti, miközben kezet fogunk és egy nanoszázadmásodpercnyivel tovább tartja kezembe a kezét. Jelzésértékű próbamozzanat egy esetleges próbadugáshoz. Ha bele tudom simogatni, nyalni-falni, cirógatni, hempergetni, ütni-verni, nevettetni, kecsegtetni, emlékeztetni egy orgazmusba, talán, de csak talán, életben tart. Ha beledöglök is.

-                     Ne haragudjon, hogy nem az irodába, de annyira szép idő van. Foglaljon már helyet. Iszik valamit? - Kérek egy nemditvatsört. Rosszallón néz.

Egy áldozat ne részegedjen le a szertartás előtt. Arra várt, hogy szépen eltartott kisujjal kávézom és lemont iszok jéggel. Igyon lemont akinek nincs lázadása eladó. A lázadóknak sör jár. Meg mindenféle ajzó szerek, mint egy jó beszélgetés egy kiskocsma teraszán este a csakúgy világról. Mert a csakúgy világ, jó. Egyenértékű az álomvilággal, csak ezt részben megvalósította a tudat. Már ami maradt, a kiképzések után. Mert kiképzéseken már annyin, de annyin vettünk részt. Hatféle háborúban lennénk képesek az azonnali halálra fegyveresen. Fegyvertelenül persze más a helyzet, úgy csak kiképzett hadifoglyok vagyunk. Csak azok lehettünk. De ezt nem tudom elmesélni a vörös-tűzmadár-gyíktestű nőnek, mert ő nem tudja, honnan is tudhatná, hogy az ősi sámánok is hallucinogéneken éltek és erjesztett kotyvalékokon.

A sörtől a nő megváltozik. Vagy csak a tudatom változik meg? Édes, mindegy. Történik valami izgalmas. Már nem annyira gyíkszerű a nő. A hangja puha és meleg. Illata lesz. Kiutasítja belőlem a külvilágot. Hol van már a Ködfarkas utca kettedik emelet tizenkettő. Azonnali lakcímváltozást kell beadnom. Én kérem mától a Vadvirágos rét körút egy per á-ban lakom. Mind a négy emeleten. Plusz mélygarázs.  Door man van. Kamerák és fotocellák, hang és hőszigetelt ablakok. Külvilágtalan más világ. A világ hozzám képest nem egy egyszerű eset. Én a világhoz képest pontosan az elvárható vagyok. Színes, szélesvásznú, nagyképernyős, digitális LCD-s, szupersarkított, agyonreklámozott, nagyon kőgazdag főmacsómegmondó. Miből élek? Köszönöm jól! Ezért szép ez itt, mert köszönöm jól. Na mi volt a kérdés? Na ne vicceljél velem, hogy saját kérdésed legyen. Majd én megveszem magamnak a kérdést. Is. Bár nem biztos, mert az összes válasz már úgyis az enyém. Akkor minek a kérdés. Felsejlik, hogy ne csak átutazó legyek itt. Nem lehet rossz a bentlakás. Még élvezném is, ha bírnám a szadó-mazót. Kár, hogy átlagos szexuális életet élek, vagy még annál is átlagosabbat. Nem mondod? Akkor izé; megközelítem az átlagot. Most hülyítesz? Ez nem lehet igaz. Na jó, te győztél. Élek, de nem szexuális életet.

-          Akkor megegyeztünk. - nyújtja felém a kezét a párductestű nő - mert bizony vöröstűzmadár-gyíkból párduccá változott. Közte volt néhány pillanat mikor emberi nővé, de azt próbálta elrejteni még önmaga elől is, és minden bizonnyal örökre letagadja - bájmosoly. Érzem már a rabigát. Az élet meghasonulásokkal jár, jár a fejemben a feloldó közhely szóösszetétel. Megmagyarázom magamnak, hogy a párdúc-vöröstűzmadár- gyíktestű nő a jövő. A jövőm. A maradás lehetőségére koordinálom a szóösszetételeket, de a visszajelzések udvarias-hidegek. A jégcsap szavak éreztetik, hogy kívülálló vagy. Területtelen. Még. A párdúc-madár-gyík szemek tüzet villannak. Jelzik, hogy még potenciális áldozat vagyok, hát jól vigyázzak és gyorsan tovább álljak.

Hírtelen rám tőr, hogy milyen jó lenne egy fegyver.

De nincs fegyverviselési engedélyem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.