Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felkészültél?

2009.10.01

 

Felkészültél?

Felkészültél az orgiára

A benned szunnyadó erők

Hangok, fények pompázatos játékára

Befogadod-e a dallamokat?

Fel mered vállalni a mindenség csendességét

Akarsz-e harcolni démonokkal, cicázni ledér tündérekkel

Befogadod-e a nagy örökséget

Elviseled, hogy a Tűzkirály felégette a családfádat

A Napmadár barátaid szemében vájkál

A hatalmas óceán elsodorta rég az Éden partjait.

Hallgasd, ahogy a törpe, aljasul, alázza Anyádat,

Nézd, ahogy Apád épp felakasztja magát.

A halál ezer arccal les rád egy szűk sikátor mélyén

Vagy éppen mezők ölén, erdők bölcsőjében

Betonbörtönök ketrecében

Csilingelő patak friss vizében

 

A fények kialszanak

És mi szereplőkké válunk egy olyan színházban

Hol a történeteket senki meg nem írja

De mindenki a címszereplő dicsőségére vágyik…

 

Láttad a jeleket a hóban?

És láttad-e őket a porban?

Ébredés után, fáradt délután.

Láttad a jeleket?

Hazátlan árvák reménykönnyeiben?

Koldusok lassú mozdulataiban?

A Vezér dölyfös önelégültségében?

Láttad a jeleket?

Az ünnepek fásult unalmában?

Őrült szeretkezések csodájában?

És hagytál-e jeleket?

Börtöncellák falán

Haldokló kerítések oldalán

Tüzes ágyak ölében

Füstös kocsmák szögletében

Érzed a jeleket?

És érted-e őket?

Apád borgőzös leheletében?

Anyád mákosbejgliében?

Nap-anyánk díszkoronájában.

És a Hold hideg fénymagányában?

Mert a jelek kellenek.

A jelek mutatják meg a létezésed értelmét

A hibás mondatok csalfaságát

A hamis csókok keserűségét

Ösztöni jótettek értelmét

Önmagad remélt dicsőségét.

A jelek nevelnek fel és tartanak életben

Hogy ön-ön dicsőségedben pompázhass előttünk

Itt a tábortűz fényénél

 

A hóhért

A hóhért!

Hozzátok a hóhért!

Hogy felakassza a rémálmot

Négyelje fel a világot

Vegye fejét a magánynak

Golyótól dögöljön a bánat

Tegye karóba a vak hitet

Törje kerékbe a félisteneket

 

Aztán hívjátok Évát

Hívjátok Évát!

Mert

 

Nagyszerű arany közösülések kellenek

Fények, hangok, dallamok

Apró sikoly, párás szemek

Gyűrt lepedőn

Ösztön öröm

Csillanjon fel a létezés

 

 

 

 

Üde színfolt

A napi mocsárban

Pillanatok kellenek

Mikor rád zuhan

Lecsukod szemed

 

Érzed

Tested az enyémmel remeg

 

Egy szó kell

Olyan

Ha érted

Robban az öröm

Virrad a mámor

Jeltelen sírba temetve

A külvilágot

 

A brokát függönyök lehulljanak

Mikor az éj

Mélyvörös képpé érik

A borok franciák

A jellemek angolok

A mámor olasz

 

Szabaduljunk fel

Egy római Orgiában

Mi szent

Mint Zeusz heve

Bacchus leve

Afrodité tüze

Erósz szent akarata

 

Ámor tanulni jöjjön

Mikor mi

Együtt …

 

 

 

 

 

Kedves

 

Egy lélegzet, az kéne csak

Egy olyan, mint azon a délután

A karodban, öledben, vágyban

Nem titkon, olcsó motelszobában

 

Egy lélegzet, az kéne csak

De már egy másik, egy másik hívogat

Lesz ez is olyan, olyan mámorító

Más lesz ugyan, de oly csábító

 

Egy lélegzet, az kéne csak

Olyan kéne, mint egykoron

Rózsával kezemben a templomudvaron

Elfutott utána az a gyermekien bolond

 

Egy lélegzet, az kéne csak

Olyan már mi örökre kitart

Mit mindig boldogan kérhetek

Egy csók kell, olyan, mint egy lélegzet

 

Könny

Könny kell, hogy érts, megérts

Itt vagyok

Sírok

A férfi könny

Kín

Gyönyör

Ki nem mondott

Őszinte szó

Magába forduló

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.