Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogadóban

2009.10.03

 

Ezeréves út menti kulipintyó, mélyén csordogáló borfolyó

Keléses hátán ködcsomó, a berúgott ajtón tábla: Fogadó

 

Vándorzenész, vándorszínész,

 Vándordiák, vállán vándormadár

Vándorköltők, ölükben vándorszajhák,

Vándorhangyák és kóbormacskák

Vándordervisek, egy Ferences szerzetes,

 S mi, némán fogod a kezem

 

A pultba maga Lukullusz Feri,

 Kis köténykében Paradicsom Évi

Egy szárazkántor a dobokat veri,

A lantot idősb Wiollin tekeri

A sarokban, egy szellem csendben leng,

A színpadon a kórus csak mondja

Egyre mormolja, hogy már a lelke rajta,

 Nem tartja fogva, senki hatalma;

 

Tombol a falka, a koncot akarja,

 Reszket a szolga, a fáradság marja

Izzik a máglya, rajta testek hamva,

 Dühöng a dogma, elhagyta papja

Tombol a falka, a véred akarja,

 Üvölt a falka, vonyít a falka

Tested rabja nem ezt akarta,

 Tépett húsod ki kapja marja

 

Mi dolgod van itt, ebben az őrült orgiában?

Éledező holtak, és haldokló életek fojtogató fogságában

Füstben, könnyben, félszavakban, asszonyokban és férfiakban

Vízben és borban, szemérmes pőre mozdulatban

Milyen filmre vágysz, vagy a színdarabra jöttél?

Megnézni az utolsó sikolyt a lánytól

Miután a pellengéren megvallja sötét szerelmét az életbe

A máglya előtt a herceg életéért könyörög

De a főúr borvirágos arca közönyös

 

Mond Kedves, látni akarod a szerelmet?

Mert a vaginák kertjébe, a falloszok erdejébe

A gyönyörök mezejére, csak egy titkos út vezet

Én odaadom neked az ősi térképet

És nem kérek mást csak a tested, csak a tested

Csak lelked, csak a lelked, csak a szíved, csak a szíved

Csak a szemed, csak a szemed, a szemed, szemed

 

Igyál, az istenek borából, egyél, egyél

Egyél már az asztalok hátáról

Van itt minden, az előétek gyermekkorod

Levesnek ott az elvetélt szerelmek könnye

Köretnek a halál palástja, húsnak anyád tanácsa

Desszertnek a világ maga

Látod a remetét a félmeztelen lány-nyal?

A koldus aranytallérral fizet

Az apácák lesütött szemmel várják

Súgja meg nekik valaki az ősi ösztön hívó szavát

Az ablaktábla szétfröccsen a földpadló hasán

A csendőr egy árnyalakra lő, és gyilkost kiált

A főfelügyelő a bora mellől figyel

A spicli a menekülési utat keresi

Egy bohóc az áldozat

Nem mondta százszor, hogy nincs kárhozat

Térden kérte, legyen meg a része

A fényből, hát kinyomták a szemét

És az inkvizítor, a király, összekacsint

 

Te csak várod a nagy pillanatot

Hogy a katarzis ideérjen

De legalábbis a tortából valaki kilépjen

A kalapból galamb repüljön

A balerina kecsesen perdüljön

A bolondon egy társaság derüljön

De, de csak a bohóc topogat az ajtó felé

Szétfolyt álarca mögött egy kisgyermek retteg

S túl a vályogfal menedékén, a szörnyek

Gúzsba kötik és többé el nem engedik

 

 

Szorítod a kezem, túl sokk ez neked

A fények, szagok, színek és hangok

Érintések, nézések, ízek és dallamok

Pénzhajhász életed luxusvillájában

A vegytiszta padlón és falakon

Senki nem remeg a kereszten

A kutyák a fotelban alszanak

A macska kiskosarában

Limuzin fékez

Kiszállsz

Parfümfelhőben lebegsz

Az atya megbocsátásra tárja karjait

S te mélyre elásod magadban ezt az éji látomást…

 

Én, én itt remegek tovább

A leszakadt zsalugáter mellett

Az eresz rokkant csövének dőlve és szűkölök

Az ordasok a képemet nyalják

Valaki a magány menyasszonya után kiált,

Hogy legyen már végre tor

Közvetlen a mennyegző hajnalán

Hisz a boldogság után, vár rám a halál

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.