Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mementó, Jajvesztő szép kis szerelem

2009.10.14

Gyászolni jöttünk ma össze

Mi mind, kik átbukdácsolva a riherongy téren

Még megszenvedünk néhány olcsó álmot

Ülünk az út porában,

Hátunkban az útjelző tábla rideg vasának hidege

Kezünkben virág

Szemünkben könny

És sirató dalokat mormolunk

 

Adagio

 

Még emlékszem színeidre

És tudom, mily örömmel érkeztél egy nem várt pillanatban

Az nap, mikor menekülni készültem egy jeltelen helyre

Hol már csak a zsolozsma vár, pár pohár bor és az őrök káromlásai

És emlékszem még hangjaidra

Amint kiűzted az éjszakát szememből, hogy éljek

Remegve fogjam meg kezed, mert egymásra kell ébredni reggel

Emlékszem lépteidre

Ahogy elosontál titkon azon az éjszakán, csak hogy visszajöjj

És testednek gyönyörével kérj bocsánatot, mert paráznának álltál

Érintéseid a bőrömbe égtek

Stigmakén hordom büszkén, hogy mindenki megtudhassa

Nálam is járt

Velem is hált

Megcsalt

Becsapott

Enni adott

Itatott

Nevetett velem

És sírt

Fürösztötte arcom

Kérte a nevem

 

Vannak még balgák, kik szűkölve keresik

A Hitetlen, a remény országútjának porában

Szomjasan, fázva, mindig vihar után

A Királylány kristálytükre csillogásában

Mikor előtte billeg meztelen és vizsgálja

Megfogta e már testét az idő

A Boszorkány a gömbbe néz, körötte hüllők

Arcán gúnymosoly, ahogy figyeli az elmúlás perceit

Majd könny, mikor látja, érte jön el a biztos halál

A Költő szavakban kutat, a Zenész a húrokon

Írnak közösen egy dalt, a közönség szereti, siker

De a huszadik előadás után káromolva vállnak el útjaik

Az író az álmait hívná segítségül

De az altatók rég kiöltek belőle minden álmot

Csak az átizzad hajnali ágy marad, és a gyűrött ágyruha közt

Senkit nem talál

 

Búcsúzunk

A gyászmenet már összeállt

A harangot is kongatják

Urnád a kezemben

A szélbe temetlek el

A szélbe, hogy járd be vele újra és újra a világot

Adj és végy

Ahogy mindennapjaidon

Menekülj és kötődj

Fojts és simogass

 

Hol van az megírva, hogy csak egy életed lehet?

Én tudom, csak bennem haltál meg

Miattam

Nem vettem észre amint tüzed a parázsba hal

És sem rőzsém, sem fahasábom nem volt már, hogy életben tartsalak

Csak rohantam a nyárban veled és nem törődtem a tél kegyetlen fagyhalálával

Most látod, szenvedek

Hamvaid a markomban

Belekap a szél

Elvisz

Szétszór

És majd visszaad a földnek

Hogy újra élhess

Itt csak a sirató dal utolsó sorai maradnak belőled:

 

Jajvesztő szép kis Szerelem

Mért adtad magad nekem

Csak úgy azon a kereveten

Hol most síratom az életünk

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.