Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önarckép démonaimmal, Epilóg

2009.09.29

 

1.

 

"Kurválkodók az éjben

Vak úton csontos holdfényben

Szüzek szajhák férfiak

Vétkezhettek leplem alatt"

 

A leláncolt Aggszüzek kara vonyított azon az éjszakán

valami testszerelemről obszcén vereseket, de reménytelennek látszott, hogy egy pontos hangot eltaláljanak

 

Mi meg csak ittunk, csak ittunk, és ittunk egy olajmécses fényénél a présház teraszán

 

Hazátlan kölykök! Ordított fel néha Jack,

Elcseszett kóbor ebek! kontrázott Jim,

Szánalmasok. bólintott Allen

Az ifjonti Herceg kardjához kapott és csatára hívott minket a vér szavára hivatkozva

Az alig serdülő Királylány az ágyába, és nem hivatkozott csak vetkőzött kihívón

A Püspök egy Politikust szentelt Pappá, és egy leszbikus óvónő a mogyoróbokornál okádott

Csendőrkommandók masíroztak felénk, de útközben Álangyalokká itták magukat a pincék rekvirált véréből

A sztárrádióbemondó-főmacsó arcul köpött, de letöröltem,

a tévébeolvasó-balerina kiröhögött, de kikapcsoltam,

a főújságszerkesztő-gondolkodó el sem jött,

az Elvtárs valamelyik talpnyalószolgályát küldte,

a Fővadász rőt vadat

 

És mi csak ittunk, csak ittunk, és ittunk

 

Hiénák somfordáltak lábaink körül és csontokra vártak, a pecsenye zsírmócsingos cafataira, mert már a belsőségeket mind felzabálták a kertvégében

Valaki felolvasást tartott a Pártos Költő gyomorforgató szennyéből majd artikulátlanul röhögött

Éjféltáj díjakat osztottunk egymásnak,

én a Lidércnyomással ékesített Fakeresztet kaptam a Februári Jeges Széllel, Anyám büszke lehet rám

Majd levágtuk a varkocsom, mert megálmodtuk, hogy kell, legyen valaki, ki elmegy a nagy Főmegmondóhoz, a szemébe néz, majd arcul üti - mondván: Erre tanított Édesanyád? -, ezt még sem teheti frizurátlanul

Oda kérem kényes-fényes ruha kell, és babaarc, komoly tekintet, kimódolt stílus és féktelen önimádat - nem is értem miért engem választottak

Aztán még lányokat is táncoltattunk meztelen, a hamvadó parázs fényénél, így az egész kezdett hasonlítani egy elvadult orgiához, de ez még sem valami újgazdag csínytevés volt,

a meztelen testek vonaglása üzenet a fényben, még akkor is

 

Ha mi csak ittunk, csak ittunk, és ittunk, egy olajmécses fényénél

 

Menjünk, szabadítsuk ki a Testtelen Primadonnát és adjuk össze a Drámaíró Fiával! Javasolta valaki, de a drámaíró pajkos-pajzán gyermeke épp akkor döntötte le a Pincérlányt egy ágyra, miközben örök szerelmet vallott neki

Akkor avassunk Szenteket!

Most? A vallásháborúk korában?

Legalább énekeljünk el egy nótát!

Jó, ki tud egyet?

 

Így csak csendben ittunk, csak ittunk, és ittunk egy olajmécses fényénél

 

A Zenész gitárzajt kevert a fel-felrikkanó orgazmusénekek operája köré, így megalkottuk korosztályunk himnuszát

A szöveget vörösborral írtuk egy lány melleire majd lenyalogattuk onnan, hogy biztosan el ne feledjük egyetlen szavát sem

Nemzedékünknek nevet adtunk, vallási-, faji-, szexuális-, politikai-, erkölcsi identitást

Majd végignéztünk a torzszülöttön és kiradíroztuk a nevét a feljegyzéseinkből

De a lány mellei még mindig ott ringatóztak arcunk előtt a vörösbortinta szófoszlányokkal, így felbátorodván csak-csak élet adtunk bölcsőtársainknak és A Generáció lettünk

 

Mi, a betonbörtönök grundfocistái, spárgán lógó lakáskulccsal a nyakunkban

Mi, a nyilvántartottak leszármazottjai, kik maguk is, nyilván tartottak lettek vagy nyilvántartottá váltak

Mi, a jövő. Kétségekkel, félelmekkel, mondattalanul, példaképek és hit nélkül.

Körbecsavarogva a nagyvárosok összes utcáit, de mégis egy olcsó tévéshow-ban feszengve, hogy rajtunk röhögjön az egész világ

Mi, kik még jelmondatok, és bálványok bűvöletében nevelkedtünk, táborok tábortüzénél lelkesedtünk, és büszkén vonultunk a főutcán a tribün előtt

Mi!

Mi, a lehajtott fejű nemzedék!

Mi, kik felneveltük Halálmadarainkat, Sárkánygyíkjainkat, Renegátokat emeltünk pajzsra, és a Forradalmárokat üldöztünk el önmagunkra hivatkozva

Mi, kik kereszteztük a Törpét és az Óriást, így Hófehérke nem tud mit kezdeni a saját meséjével

Mi, kik…

Kik!

Kik?

Kik;

Csak isznak, csak isznak, és isznak egy olajmécses fényénél a présház teraszán

 

2.

 

A lány sziluettje festménnyé dermedt a lemenő nap ellenfényében a tópartján és én csak meredten álltam ott, kezemben a törölközőjével, mozdulni sem tudtam

Valami nagy szerelem sodort el akkor mindet, mi beleégettük egymásba magunkat és szánalmasan kicsinyesnek tűnt a külvilág

A pillanatok illatát kerestük, a percek meséit, az idő bölcsességét

Együtt álmodtunk, együtt ébredtünk

De külön-külön sirattuk meg a másikat egy rossz novemberi délután

A nő csak mellém állt a bárpultnál a luxusszálloda bárjában, de úgy, mindenki tudta, hogy velem van és hallotta is mikor elvonultunk, szobamagányunkba, áldozni az ösztönöröm isteneinek

A nő mellettem volt mikor láztól gyötörten fetrengve szenvedtem egy idegen ágyban, és mellettem volt mikor megsirattam őseim

Hajnalban ment el, egy trikót, egy bugyit itt hagyott

Az asszony felnézett a konyhaasztal mellől és csak annyit mondott: Dögölj meg!

Tudtam, hogy holnap már egy másik konyha másik tűzhelyén főz pörköltet, ugyanavval a beidegződött rossz rutinnal, enyhén sótalanul, miközben gyermekére förmed,

kapcsolja már ki a zenét

A Szerelem csak látogatóban járt nálam, csak is addig, míg megértettem végre

Egyedül az enyém, nem lehet. A világban annyi de annyi dolga van, és én belenyugodtam…

A Szerető pediglen Anya akart lenni

De én összes nőim, minden illatát belékevertem egy csepp vérbe és szelencébe zártam magamnak, hogy ne bánthassam már őket, és ők se téphessék ki a szívemet

A Királynő mosolya ragyog csak a szobám falán, belőlem,

Ha akarom

 

"Ki tapad rám ha nő a sötét

Hashoz a has és tértedhez a térd

Ki tekint csuklyás szemembe

Ki tapad zúzós ölemre?"

 

Felhasznált irodalom:

Allen Ginsberg     A leples bitang