Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Összezárt a tér Veled

2009.10.19

 

Összezárt a tér Veled

Hogy megkezdhessük időutazásunk

A másik világába

 

Látod, már láthatod, féltett, apró, ócska titkaim

Ahogy remegnek lelkem setét szegletében

Látom, már látom, apró szégyellt titkaid

Ahogy szenvednek szemed csillogó fényében

 

 A Palota titka odaadja magát nekünk

Megfáradt Szellemek megbocsátásért esedeznek

A kisbetűvel beírt napok lapulnak

Egy ószeres titkos pásztorórákat árul

 

Különös banditák támadják meg a cigánykaravánt

Villan a kés, csattan a fegyver

A pandúrok kétkedve néznek a halott fölött

Pontosan tudják; ez önakasztás

 

A harangláb lángokban áll

Parazsán majd a haramiák

Megsütik a zsíros vacsorát

A bronz, kereskedőért kiállt

 

Boszorkány ne bújj el!

Most kell az ősi bájital

Melytől a felnőttek gyermekek lesznek

És frissvizű szavaikon csillan a fény

 

Másodpercek, keresem benned a szerelmet

Miközben túlélek egy vihart és egy átkos éjszakát

Pillanatok felelnek egy ezüstszín hajóról kiáltva

Ember a vízben! Gyertek, segítsetek!

 

Az Idő elüt, majd cserbenhagy

Csak egy Vándor kötözi sebeim

De neki is mennie kell, várja a végtelen

Még keresi a kételyeket; álmodozó

 

Manézs

Beálltam bohócnak, hogy végre nevess

Csetlek-botlok, krumpliorrom elváltoztatja a hangom

De így, nem érted, amint motyogom

Szeretlek

 

Csak fogod gyermekeid

Menekíted őket az ateista papok bölcseleteitől

De a tévé mégis eluralkodik rajtuk

A költő kiköp

Az író sír

A tanár

Munkába áll egy gyárban és emészti magát

 

Az a jó kis vörös?

De szép lány!

Mondja a barátom és fogadkozik:

Ott lesz a kézfogón

Mintha rajta múlna a boldogság

 

Víziók

Két napja altató nélkül alszom el

Így nem nyomtalan az álmom

Láttam már testedet testemen

És ültünk a padon is kinn a kertben

Néztük a folyót

Amint sodra felkapja az időt

Hogy belefojtsa a tengerbe

Aztán kávét iszunk tejjel

De nem szólunk egymáshoz

Mert összetörne köztünk

A lélekhíd üvegíve

 

Addio, tegnap szürke verme

Jó így nekem a ma

Csak a testének illata hiányzik

És haja cirógatása a mellemen

Addio, füstös kocsmatetvek

Mától csak a teraszon iszom

Ott a toll is gyorsabban fut a papíron

 Szeme fénye rajtam

Addio, fekete szemfedél

A nap kell, a nap jó nekem

És nem fárasztja sem szellemem

Sem szemem a ragyogás

 

Kopogtatnak

Tegnapi önmagam kéredzkedik be hozzánk

Egy pohár bor felett megül

Látom a szemében

Mennyire irigy rám

Mert összezárt a tér Veled

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

www.uccika.eoldal.hu

(uci, 2009.10.19 17:34)

Szép lett.