Összezárt a tér Veled
Összezárt a tér Veled
Hogy megkezdhessük időutazásunk
A másik világába
Látod, már láthatod, féltett, apró, ócska titkaim
Ahogy remegnek lelkem setét szegletében
Látom, már látom, apró szégyellt titkaid
Ahogy szenvednek szemed csillogó fényében
A Palota titka odaadja magát nekünk
Megfáradt Szellemek megbocsátásért esedeznek
A kisbetűvel beírt napok lapulnak
Egy ószeres titkos pásztorórákat árul
Különös banditák támadják meg a cigánykaravánt
Villan a kés, csattan a fegyver
A pandúrok kétkedve néznek a halott fölött
Pontosan tudják; ez önakasztás
A harangláb lángokban áll
Parazsán majd a haramiák
Megsütik a zsíros vacsorát
A bronz, kereskedőért kiállt
Boszorkány ne bújj el!
Most kell az ősi bájital
Melytől a felnőttek gyermekek lesznek
És frissvizű szavaikon csillan a fény
Másodpercek, keresem benned a szerelmet
Miközben túlélek egy vihart és egy átkos éjszakát
Pillanatok felelnek egy ezüstszín hajóról kiáltva
Ember a vízben! Gyertek, segítsetek!
Az Idő elüt, majd cserbenhagy
Csak egy Vándor kötözi sebeim
De neki is mennie kell, várja a végtelen
Még keresi a kételyeket; álmodozó
Manézs
Beálltam bohócnak, hogy végre nevess
Csetlek-botlok, krumpliorrom elváltoztatja a hangom
De így, nem érted, amint motyogom
Szeretlek
Csak fogod gyermekeid
Menekíted őket az ateista papok bölcseleteitől
De a tévé mégis eluralkodik rajtuk
A költő kiköp
Az író sír
A tanár
Munkába áll egy gyárban és emészti magát
Az a jó kis vörös?
De szép lány!
Mondja a barátom és fogadkozik:
Ott lesz a kézfogón
Mintha rajta múlna a boldogság
Víziók
Két napja altató nélkül alszom el
Így nem nyomtalan az álmom
Láttam már testedet testemen
És ültünk a padon is kinn a kertben
Néztük a folyót
Amint sodra felkapja az időt
Hogy belefojtsa a tengerbe
Aztán kávét iszunk tejjel
De nem szólunk egymáshoz
Mert összetörne köztünk
A lélekhíd üvegíve
Addio, tegnap szürke verme
Jó így nekem a ma
Csak a testének illata hiányzik
És haja cirógatása a mellemen
Addio, füstös kocsmatetvek
Mától csak a teraszon iszom
Ott a toll is gyorsabban fut a papíron
Szeme fénye rajtam
Addio, fekete szemfedél
A nap kell, a nap jó nekem
És nem fárasztja sem szellemem
Sem szemem a ragyogás
Kopogtatnak
Tegnapi önmagam kéredzkedik be hozzánk
Egy pohár bor felett megül
Látom a szemében
Mennyire irigy rám
Mert összezárt a tér Veled
www.uccika.eoldal.hu
(uci, 2009.10.19 17:34)