Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rémséges isteneim

2009.12.21

 

Tudom, a hajnali fényben porrá égsz

De az éj újra mellettem talál

Tudod

 

Rémséges isteneim

Én magam az áldozat had legyek

Ti csak védjétek az elfáradt éveket

A semmivé váló ócska perceket

Fény Anya! Fáradok

Belém halnak a nappalok

Bor Apa! Kushadok

Önmagam mellett cammogok

Füst Fia! Révedek

Ócska álmokat kergetek

Kis Vadóc Kedvesem! Életem

Ujjaim közt elveszett

Cigánykaraván! Menj tovább

Semmi létem, magam védem

 

Mi ez? Mi ez itt kérem,

Én csak a bérem remélem

Nem kell ez a szeánsz

Sem semmilyen teadélután

És nem kell intelem

Nem, az sem kell nekem

A talizmánt eldobom

Mától csak boszorkányvért iszom

Megtagadom, igen megtagadom

Minden mítoszotok

 

Rémséges Isteneim!

 

Ugyan, már nem hiszek

Belefélek a létben

Útmocska szemétbe

Rossz díványon felélve

A vad szüzet, megrontom

Magamnak, elkobzom

A létezés varázsköpenyét

Tőletek, mert nem kérek

Irgalmat sem kegyelmet

Gyermeket, szerelmet

Ágyat, házat, mind csak ócska látszat

Csak

 

Csak

Rémséges isteneim

Csak…

Csak az áldás kéne

Vagy csak egy varázs

Hogy ne hamvadjon el

A reggeli fényben

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.