Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sírj csak

2010.01.13

Sírj csak, sírj!
Úgy sem az utolsó mondatok számítanak
Sem a sírfelirat
Az mind csak a kegyetlen fájdalom palástja

Csendesség, csendesség, csendesség

Soha nem álltam melletted a tüzeknél
Nem fogtam kezed pajzán táncaid alatt
Ott mindig másé volt a főszerep
Nekem csak egy lassú blues jutott

Nincs mentség, nincs mentség, nincs mentség

A csillogás Isteneit magadnak sajátítottad ki
Míg én elvermeltem közös életünk megszokásait
Feküdtem, hogy szánalomból kielégíts
Aztán belém marj tűzvörös karmaiddal

Hol jártál, szép voltál, elfogytál

Beosztottuk és megosztottuk az életünk
Kinek mi jutott, nekem a kredenc, neked az ágy
Neked a csillár, nekem a csorba pohár
Ahogy most, mikor csomagolom a hajlékom

Itt voltál, nem vágytál, elhagytál

Tőled el, papírdobozokba osztva két és fél évet
Pontosabban tizenöt hónapot, egész pontosan
Ötszázharminchárom napot, plusz ezt a felet
Amit a költözködéssel töltök el

Csendesség, csendesség, csendesség

Nincs mentség, nincs mentség

nincs mentség

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.